Fitness & Style by Tímea Grlic

A kifogás, a genetika meg az anorexia

Személy szerint végtelenül gerinctelen dolognak tartom, ha valaki más külsejét kritizálja. Nem azért, mert én ne tűrném a kritikát-én olyan szinten harmóniában vagyok magammal, hogy ebből senki és semmi nem zökkenthetne ki-, hanem azért, mert rengeteg olyan fiatal és befolyásolható lány olvas engem akiknek még nincs kifejlett személyiségük, nincsenek tisztában a saját testükkel, értékeikkel: és az ilyen lányokat nagyon könnyű befolyásolni-sajnos negatív irányba is-, az ostoba megjegyzésekkel. És el is érkeztünk oda, hogy miért van az, hogy ma Magyarországon annyi táplálkozási zavaros, lelki beteg, boldogtalan fiatal lány és nő van. Mindenütt azt súlykolják beléd, hogy nem vagy elég jó, ha nem vagy elég vékony, és nem megy rád az XS-es ruha, akkor már jobb, ha emberek közé sem mész, te disznó. Mit tesz hát szegény lány? Elkezd kétségbeesetten koplalni, annál az egyébként végtelenül ostoba ötlettől vezérelve, hogy “amit nem eszek meg, attól hízni sem fogok” ezáltal teljesen lelassítja az anyagcseréjét, aminek következtében a hosszú ideig tartó koplalás, meg “diéta” után, ha elkezd újra “normálisan” enni, a delikvens kétszer annyi kg-ot fog felszedni, mint amennyit kínkeservesen, ájulások közepette lefogyott. Ha még jobban kínozni szeretné magát, és biztosra menni a soványságért folyó versenyben, akkor még futni is eljár-hiszen egy átlag embernek ez az első ami eszébe jut, ha súlyvesztésről van szó. Pedig mennyire rosszul teszi: a futás aerob mozgás, ami során a tested a saját izmait kezdi el zabálni, persze, megy le a zsírból is, de ne lepődj meg ha futsz, futsz és futsz, de valahogy mégsem nézel ki jól, még mindig kövérnek látod magad, ennek mi az oka? Nagyon egyszerű: mivel a futás miatt már alig van izom a testeden ezért a bőröd alatti csont, zsír és némi izom összességében rosszabbul néz ki mint ahogy kinéztél előtte, lötyögni fog a bőröd, nem leszel se feszes, se tónusos, és természetesen a narancsbőr se tűnik el, mivel a testzsírod összességében alig csökkent. És ez a lényeg: a testzsírszázalék, emberek! Hiába vagy 40 kg, ha leülsz szétfolyik a combod a kanapén és ráadásul még narancsbőrös is. Hogy is szokták mondani, a vékony lányok jól néznek ki ruhában, a fittek meztelenül is?! Ez abszolút így van. Ne az legyen a cél, hogy minél vékonyabb legyél! Ha pedig vékonynak születtél, és szeretnél egy kis húst magadra kapni, az is megoldható, tudom, hogy nehezebb, mint a fogyás-mert izmot felszedni tényleg időigényes és kemény munkát igényel-de nem lehetetlen! Elsősorban az egészségedet tartsd szem előtt, hiszen az vagy, amit megeszel, ha vékonynak születtél, ha nem. 

 IMG_6565_Fotor_Collage_Fotor

Én voltam már 80kg és voltam már 50 is. Pontosan tudom, milyen nehéz lefogyni, milyen nehéz koplalni vagy órákon át izzadni az elipszis tréneren. Én végigmentem mindenen-de ezt úgy értem, hogy tényleg mindent kipróbáltam, a narancsos-kérszersültes agyrémtől elkezdve a káposztaleves kúrán át a 90 napos diétáig-és egy évvel ezelőtt találtam meg azt ami szerintem az egyetlen záloga a jó külsőnek: erről majd írok később. Itt kitérnék arra, hogy “jó külső” alatt azt értem, ami én számomra jó, és amit én saját magamon preferálok. Felőlem aztán bárki lehet a szó hagymányos értelmében vett “kövér”, lehet olyan vékony a combja, hogy kisebb az átmérője, mint az én bicepszem, én soha, de soha nem bántanék senkit azért, ahogy kinéz, hiszen úgy gondolom, hogy a saját döntésünk az, hogy milyen testben élünk, és ezt másoknak kutyakötelessége elfogadni és tiszteletben tartani, megjegyzéseket tenni pedig ugyanakkora tahóság egy kövér emberre mint egy vékonynak azt mondani “jáhjdevékonyvagy”. Ha másban nem is dönthetsz-milyen családba, milyen országba születsz-az egyetlen dolog, amit születésedkor kapsz, majd szabadon dönthetsz utána mit kezdesz vele: az a tested (és persze az elméd, de ez egy másik cikk témája lehetne). Onnantól kezdve, hogy benned kialakul egy kép, hogy mit szeretnél vele kezdeni, az a saját döntésed, és egyszerűen nem szabad hagyni azt, hogy ez bárki-média, barátok, család-által befolyásolható legyen.

Mindig lesznek olyanok, akik egy “előtte-utána” kép alapján azt fogják mondani hogy “hátazelőttejobbvót” ilyenkor elgondolkozol azon hogy “és? kit érdekel a véleményed? ha érdekelne is, vissza tudok menni az időben, cseszdmeg?” vagy egy elhízott nőről készült kép láttán azt mondanák hogy “nem ártana kicsit fogyózni” aztán ha ez megtörténik és az illető “lefogy” akkor meg már “mostmánaztántúlvékonyvagy” pedig igazából csak az a gondja a kritizálónak, hogy már jobban néz ki, mint ő? 

Ideje lenne az embereknek megtanulnia a különbséget aközött, hogy mi az hogy “anorexiás” mi az, hogy “elhízott” vagy hogy “sportos”. Nagyvonalakban elmondanám, hogy az első egy lelki eredetű problémából adódik, és iszonyú nagy tahóság ezzel a szóval dobálózni, mivel ez egy létező és súlyos betegség: az illető állandóan kövérnek látja magát, még akkor is, ha már zörögnek a csontjai és folyamatosan koplal, mindenáron vékony akar lenni, nem sportol mert még izmokat sem akar-vagy a másik véglet, hogy túl sokat sportol, de mivel nem eszik mellé eleget, ezért minden izmot és zsírt elfogy a testéről. Az elhízott ember az, akinek egészségügyi gondokat is okozhat-a rossz közértzeten kivül-a túlsúlya, ez nem vicc, komolyan kell venni, még fiatalként is. A sportos pedig-ahova én is sorolom magam-, az, aki eszik és sportol, azért, hogy a maximumot kihozza a testéből, tudja, milyen tápanyagokra van szüksége az izmai növekedéséhez, és  nem az a célja, hogy “minél vékonyabb legyen”, hanem hogy a testén lévő izmokat olyan irányba formálja, hogy az végül egy esztétikus külsőt adjon ki: nők esetében a kerek fenékről, tónusos, feszes és narancsbőrmentes combokról és vékony derékról, kerek vállakról beszélünk. Aki csak diétázik, koplal és fut, annak soha nem lesznek formák, idomok a testén, nem úgy, mint aki súlyokkal edz-mint én is. Pontosan tudom mi a különbség, ugyanis volt már, hogy én is csak a “minélvékonyabbakaroklenni” híve voltam, és úgy fogytam le, hogy nem ettem, viszont órákon át kardióztam, vékony is lettem, de mi maradt? Csont és bőr, a combom még mindig lötyögött, narancsbőrös volt, a bordáim kilátszottak, hasizmom nem volt, a karom, mint két pálcika. Most viszont, a súlyzós edzéseknek köszönhetően olyan testet sikerült építenem, ami-szerintem-esztétikus, vannak rajta formák, van fenekem, van vállam, hátam, karizmaim, és ami a legfontosabb: erős vagyok, fizikailag és mentálisan is. 

Neked az tetszik, ha “van mit fogni rajtad” és szereted így a tested? Oké! Netalán mindenáron a kifutók világa vonz és olyan vékony akarsz lenni, mint a fashion modellek? Rendben van! Genetikailag vékony, törékeny vagy, de szeretnél magadra szedni pár kilót, izmosabb lenni, úgy érzed ez magabiztosságot adna? Szuper! Mindenkinek más az ízlése, és mint tudjuk, az ízlés az, amiről kár vitatkozni. Osztogathatom én a képeimet a kockás hamasról egy olyan oldalon, ahol a “kerekded, vénuszi” idomat istenítik, mindenki azt mondaná hogy “szörnyen sovány vagy”, ahogy ugyanezeket a képeket betenném egy XS-es méretet követelő tinilányok által vezérelt csoportba ott meg “férfias, túl izmos” vagy “nagydarab” lennék. Végsősoron az emberek ítélete irányunkban a saját maguk által preferált normákon alapszik, tehát ugyanaz az ember lehet valakinek példakép, motiváció, míg egy másiknak valami olyasmi, amit nem tud elfogadni, ilyen vagy olyan okok által, tehát felesleges lenne azt hinni hogy van olyan, aki mindenkinek meg tud felelni, hiszen ilyen ember egyszerűen nem létezik, és egy idő után, ha már elég tapasztalat áll a hátad mögött majd megtanulod te is, hogy igazából nem is kell, hogy mindenkinek megfelelj: és bizony, ennek a felismerése a boldogsághoz vezető út első lépése. 

Nekem is mondták, hogy “jobb voltál előtte” meg hogy “minek fogyózol”, mennyiszer megkaptam én ezt… De leszögezném: NEM “fogyózok” nem is diétázok, én egészségesen élek, egészségesen eszek, sportolok, megadom a testemnek azokat a tápanyagokat és vitaminokat, amikre szüksége van, kiegyensúlyozott, jól működő testem van, ami nem szenved hiányt semmiben, de nem is sokkolom azzal, hogy olyan ételeket eszek, amik egészségtelenek. Ha a mekiben eszek például, szó szerint kell érteni: a testem azt hiszi, hogy megmérgeztem, és egyszerűen kijön. Ezért már nem is próbálkozok ezzel. Eszek én is hamburgert, meg pizzát, csak éppen nem mindennap, nem is esne jól, de ha mégis ilyesmit eszek, azt minőségi alapanyagokból teszem és nem műanyagból készült sültkrumplit kínáló “gyors étteremben”. Mivel a sport és a rendszeres és egészséges ételek fogyasztása miatt pörög az anyagcserém, ezért naponta 5-6 alkalommal is tudok enni, és állítom, még lehet, hogy kalóriában többet is viszek be egy nap, mint sok elhízott ember, mert én megtanultam, hogyan működik a testem és mire van szüksége, úgyhogy köszönöm, de nem kell sajnálni, eszek rendesen, és remekül érzem magam a bőrömben. Ja, és nem, nem salátán élek, bár tény, hogy a napi 6 étkezésből, legalább 3 tartalmaz valamilyen zöldséget is. :)) 

 

Amit viszont nem tudok elfogadni és soha nem is fogok elfogadni: a kifogások. A “neked könnyű” meg a “ez csak genetika” meg a “ha nekem lenne rá pénzem nekem is menne”. LÓSZART. Nem menne neki akkor sem ha a világ legjobb cége szponzorálná táplálékkiegészítőkkel, és akkor sem, ha a segge alá raknának mindent, mert hiányzik egy valami, és ez a valami nem a fehérjepor, nem az edzőterem bérlet, de még csak nem is egy profi étrend… ez a valami amit úgy hívnak: eltökélteség. Amit úgy hívnak fegyelem. Kitartás. Céltudatosság. Akarat. Vágy. Az olyan emberek, akik csak vagdalkoznak mások tökéletesre csiszolt testét látva hogy “ez csak genetika”-vagy ami még jobb, a férfiak esetében szokás mondani-, “persze, ha szúrnám magam én is így néznék ki”. Való igaz, hogy vannak olyan emberek, akik megehetnek bármit, sose fognak elhízni és olyanok is vannak, akik szinte a levegővételtől is híznak. Én ez utóbbi vagyok. Ha hiszitek, ha nem. Nekem senki ne jöjjön azzal, hogy nekem szerencsés genetikám van, mert oké, lehet, hogy jó a csontozatom, az izomzatom, még magas is vagyok, de ha annyira jó lenne a genetikám, hogy a francba tudtam volna az évek során nem egyszer 80 kilóra hízni? Majd vissza 55-re. Megint 75. És így tovább. Akkor nem volt jó a genetikám, csak most, hogy végre “jó a testem”? Én pontosan tudom, hogy mennyi verejtékezés, mennyi lemondás van abban ahogy ma kinézek. Hány alkalommal kellett kihagyjak egy bulit, mert nem ihattam alkoholt, vagy hány alkalommal kellett azt választanom, hogy inkább edzeni megyek mint hogy találkozzak egy baráttal. Hány alkalommal néztem végig ahogy mások könyékig csöpögtek a pizzájukban a szemem láttára vagy ahogy ették a csokis fagyit nyáron. Az ilyen apró lemondások azok, amik végül a nagy célt szolgálják. És igenis, megérte, mert volt egy célom, tudtam, mit kell tennem érte, és meg is tettem. De még messze nincs vége…. 

noeexcuses 

Tehát nem kifogásokat kell keresni arra, hogy másnak miért sikerült valami, mert ez nem mentesít téged semmitől. Ha nem vagy elégedett a súlyoddal, vagy a tested formájával és meglátsz egy nálad jobb testet és legyintesz hogy “áh, genetika” attól a te tested még nem lesz jobb. Talán kicsit el kéne gondolkozni és mögé kéne nézni a dolgoknak, hogy “mi lehet az, amit ő jobban csinál nálam?” “Tanulhatok-e tőle valamit?” Én úgy gondolom, hogy az élet minden területére igaz, hogy ha valaki jobb nálad valamiben azt figyelni kell, ellesni a trükköket, tanulni, utána csinálni, nem pedig degradálni gusztustalan beszólásokkal, mert-és ezt rengetegen felejtik el-az, amit másokról mondasz, sokkal többet árul el rólad, mint arról, akiről éppen beszélsz.

Ha csak a kifogásokat keresed, hogy neked miért nem sikerülne az, amit más elért, akkor tényleg soha, de soha nem fog sikerülni: kifogásokat gyártni a legostobább ember is tud, de te legyél az, aki nem a kifogásokat, a megoldásokat keresi! 

 

Én ezen az oldalon eddig is és ezután is a saját tapasztalataim alapján írom a cikkeimet, saját felelősségre bárki használhatja a tanácsaimat. 

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Barbyka says:

    Szia. Mar régóta olvasom a blogodat (a másikat is, igy jutottam el ide :D). Nagyon jo dolgokat írsz benne, amikből sokat tanultam es sok tanácsot meg is fogadtam.;) Nem semmi h milyen jo alakot sikerült elérned.;) En is régóta “fogyozóm”, de meg nem sikerült elérnem az “álom” alakot. Milyen gépeket szoktál használni a konditerembem? Milyen súlyzós edzéseket ajanlasz fenèk izmosítására? Az etrendemet mar rendbe raktam, de sajnos izmosodnom még nem sikerült. Tudnál esetleg tanácsot adni, hogy ha nincs idom elmenni kondizni milyen gyakorlatokat érdemes itthon csinálnom? Előre is koszi. Sok sikert a továbbiakban.:)

  2. Kedves Flóra! Köszönöm, hogy leírtad a véleményed, sokat jelent. Sajnálom, ha így jön le, mert nem akarok én senkit megítélni, sőt. Pont azt szeretném, ha mindenki elfogadná magát, DE-és ez a lényeg-ha már úgy látja, hogy NEM tudja elfogadni magát, akkor legalább úgy formálja a testét, hogy ésszel, és olyan módszerrel, ami valóban hatékony és hasznos. Szóval nekem inkább ez a célom, ezért súlykolom-ahogy te fogalmaztál-a súlyzós edzés és a fegyelmezettséget, mert ha már valaki fogyni akar, mert nem tetszik neki amit a tükörben lát, akkor legalább úgy fogyjon le, hogy szépen és ne a kilók számát nézze fanatikusan, hanem a tükröt, a centiket, és ne úgy akarjon egy fiatal lány lefogyni, hogy nem eszik semmit, hanem egyen, de jól! Szóval semmiképpen nem az vezérel, hogy mindenkit “lefogyasszak” sőt, mert én az előtte képen is jól éreztem magam a bőrömben, pozitív visszajelzéseket is kaptam, csak egészségesebb akartam lenni, mert az akkori életmódom nem volt teljesen az, viszont magába szippantott ez a világ, és tudom, mennyi hülyeséget csináltam én is az évek alatt, és azon vagyok, hogy másoknak segítsek, akikben megvan az elhatározás a változtatásra, de nem tudják, hogyan kezdjenek bele.

  3. Palacsintatészta says:

    Kiválóan írsz Timi, igazán van tehetséged hozzá, hogy érzelmeket és gondolatokat keltve elmondd a véleményed. Tisztelem a hozzáállásod, és a véleményed, viszont a cikk egyes elemeivel nem értek egyet, bár ez az én véleményem, nem trollkodásnak szánom a hozzászólásomat. Elhiszem, hogy rosszul esik, ha olyanok bírálják a tested, akik nem jártak a te cipődben, nem csinálták végig azt, amit te. Igazat adok abban, hogy az egyik legundorítóbb dolog a világon az örök bíráskodás mások kinézete felett. De! Lehet, hogy rosszul olvastam a sorok között, te is valamilyen szinten ezt csinálod, bár nem tudatosan, hiszen a te életmódod neked a normális, csak valahogy a mondataid sulykolásnak tűnnek. Azt mondod te is, hogy az a nő néz ki jól, aki sportos, izmos, vagyis olyan, mint te. Igen, jól nézel ki, de, ha úgy vesszük, hogy az előtte-utána képen két különböző nő lenne, az előtte képen szereplő nő is jól néz ki és kívánatos. Ezzel nem azt mondom, hogy most nem nézel ki jól, sőt, ki vagyok én, hogy ezt mondjam, de előtte is jó tested volt. Attól, hogy valaki, az okokat nem nézve, nem sportol olyan szinten, mint te, vagy éppen semennyire, és nem tisztán étkezik, attól még lehet szép. Nem, nem azt mondtad, hogy nem lehet, csak egyes mondataidból az jön le, hogy az ilyen nők kevésbé vonzóak. Pedig dehogy… Régóta olvasom a cikkeidet, még a másik blogod kezdete óta, mindig tetszett az a szenvedély, amivel a véleményed kifejted, jók a meglátásaid, de, mivel fent írtad, hogy az olvasóid nagy része fiatal, befolyásolható lány, éppen ezért nem kéne azt nyomni le a torkukon, hogy csak a szigorú és fegyelmezett életmód, és a rengeteg súlyzózás az etalon. Köszönöm, hogy leírhattam, tényleg nem kötekedésnek szántam, csak a soraidat olvasva kikívánkozott ez belőlem. További sok sikert a céljaid eléréséhez!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!