Hogyan pasizzak be a facebook-on?

Manapság minden az internet körül forog. Az emberi kapcsolatok arra korlátozódnak hogy fb cseten megbeszélitek a napi dolgokat de biztos vagyok abban, hogy sokan nem is találkoztak még azok közül sokakkal akikkel napi szinten beszélgetnek, esetleg csak nagyon ritkán. Hol vannak a régi szép idők mikor ha megismerkedtél valakivel számot cseréltetek, felhívott, találkoztatok és élőben, személyesen ismertétek meg egymást? Mikor volt egy törzshelyünk ahol összejöttünk és élőben beszélgettünk? Mikor személyesen ismerkedtél meg egy édes pasival? Ma mi van? Megismerkedsz valakivel (jobb esetben élőben, rosszabb esetben látod a buszon és kinyomozod ki az), elkéri a neved, tűkön ülve várod hogy bejelöljön/vissza igazoljon, ha ez megtörtént a lehető legtöbb időt töltöd online hátha rádír és ha ez is megtörténik akkor sem arról beszéltek hogy mikor és hol találkozzatok hanem minden másról, amiről normális esetben egy igazi randin esne szó, mert így mire eljuttok a személyes találkozásig szinte minden általános témát kiveséztetek cseten, és akkor lehet csodálkozni hogy nem tudtok már miről beszélni “pedig a neten minden olyan jól ment” Ismerős?

Hozzám is kismillió kérdés érkezik a “hogyan szedjek fel egy pasit akinek csak a nevét tudom” témában. Elszomorít az az életképtelenség ami ezekből a lányokból árad és én annyira, de annyira szeretnék segíteni, de mit tud ilyenkor mondani az ember? “Várd meg hogy rádírjon” és…? Rád írt “szia, mizu?” bár ennél hülyébb kapcsolatfelvételi módot el sem tudok képzelni, de tegyük fel hogy kialakul a kommunikáció. Napokon keresztül beszélgettek egymással éjszakákba nyúlóan, már tudod hány évesen halt meg a kutyája és azt is hogy mi a kedvenc kajája, ismered a napi programját, de még egyszer sem találkoztatok. Repesve várod mikor dobja már fel egy esetleges randi lehetőségét, de ez csak nem történik meg és már szinte el is hiszed hogy azért nem kérdezi meg mert “félénk” és “fél a visszautasítástól” ráadásul “most lett vége egy komoly kapcsolatának és nem mer belevágni egy újba” holott mindezek mögött csak egyetlen ésszerű érv van amiért nem akar veled találkozni: az, hogy nem akar veled találkozni.

Őt tökéletesen kielégíti az hogy van 5-6 picsa a fb-on akiket egyszerre szédíthet (még csak véletlenül se hidd azt, hogy te egyedi és különleges vagy) majd mikor már cseten alaposan felmérte a terepet az illető világ és kapcsolatszemléletéről, kiválasztja azt akivel először terelődik a szexre a szó és természetesen ő lesz a szerencsés nyertes akit egy vacsora erejéig élőben is megcsodálhat, ha jól alakul az este egészen mélyről közelről is. Hiszen mennyivel kényelmesebb az ha a fészbúkon csajoznak? Nincs az a stressz mint egy személyes találkozásnál, nem kell gyomorgörccsel készülődni, letusolni, virágot venni meg pláne nem, csak leülni a laptop elé a kényelmes kanapéra és mindent megtudni a másikról anélkül hogy meg kellene erőltetni magad.

Minden fotó és megosztás, minden dolog, amit lájkolsz elárul valamit rólad, a másiknak csak össze kell raknia a képet: amit aztán ha több napos beszélgetés követ még inkább kirajzolódik benne, hogy mire számíthat, és mindezt anélkül, hogy akár egyszer is találkozni kellett volna. Arról nem is beszélve, hogy hihetetlenül költségkímélő megoldás hiszen 4-5 “randit”-és ezzel több tíz ezer elköltött forintot is-megspórolhatnak mire a lányt ki tudják dumálni a bugyijából, hiszen egy ilyen intenzív “facebook-os kapcsolat” után a lány már úgy érzi mintha ismerné a másikat, tehát sokkal könnyebben adja oda magát, mert már “olyan sokat beszélgettünk és olyan jól megértjük egymást”.

Persze saját maga előtt se meri beismerni a tényt, hogy élőben már korántsem sziporkáztak annyira, sőt, elég nyögve-nyelősen ment a beszélgetés, mert hiába kezdesz bele egy sztoriba a másik már “látta a fészen” és hiába akarsz általános témákról beszélgetni amiket már rég kitárgyaltatok csetelés közben. De ott marad a lila köd, mivel az állandó beszélgetés és várakozás egyben vágyakozássá is alakult és még akkor is szerelmet érez a naív lányka ha ez korántsincs így, mert felruházta a másikat olyan tulajdonságokkal amikkel az valójában nem is bír-és valójában ez a legnagyobb probléma a netes társkereséssel.

Aztán, ha csökken a lelkesedés, esetleg egy rosszul sikerült randi után mit tesz szegény leány? Kitesz nevetséges idézeteket a szerelemről, a baromi mély érzéseiről, hiszen mint tudjuk, minden lánynak van legalább 50 screenshotted idézete arra a helyzetre ha szarrá válna a helyzet. Ami talán még szánalmasabb, ennek az ellentétje, mikor arról próbálja meggyőzni a pasit és saját magát is, hogy ő mennyire boldog szingli és neki mennyire nem kell az a pasi, aki csak átverte és kihasználta. Végső elkeseredésében pedig felrak egy olyan képet magáról, amit legalább 100 szelfiből sikerült kiválasztania, lehetőleg kacsaszájas csücsörítéssel, de mindenképpen felpakolt mellekkel és több rétegnyi vakolattal hogy “megyünk partyzni a csajokkal” aminek az a mögöttes üzenete hogy “nézd milyen jó csaj vagyok, ma este jól bepasizok úgyhogy sajnálhatod!!!” hátha ez jobb belátásra téríti a fiút-és rájön mit vesztett: bár igazából nem vesztett semmit, hiszen már megkapta amit akart, éppen annyira amennyire kellett: egy menetre. 2 hét intenzív csetes puhítás után az első igazi randin rögtön megfektette a csajt, azóta viszont “nincsen sok ideje” még arra sem hogy válaszoljon egy üzenetre. A srác természetesen nem sajnálni fogja hogy nem lehet az övé a lány, hanem elkönyveli magában hogy “ezt ma este más csinálja meg” és valószínűleg pár pohár alkoholos tartalmú ital és néhány kedves szó után ez így is lesz.

Nincs olyan, hogy valakinek több napig nincs ideje válaszolni egy üzenetre, olyan sincs hogy valaki hetekig nem ér rá egy újabb randira, ezek kifogások, aki akar valakit az akarni fog vele találkozni vagy beszélni és kár lenne elfogadni a hülye kifogásokat: amiket a pasik csak és kizárólag azért találnak ki mert túl félénkek megmondani az igazat, és arra számítanak a lány majd csak észre veszi magát! Ezzel megkímélik magukat egy kínos beszélgetéstől-ami igen, még fészbúkon is kínosnak számítana. 
Ha egy pasi bejelöl és rádír ott benne van a lehetősége annak hogy tetszel neki és szívesen megismerne közelebbről is de ne hagyd hogy átmenjen az egész egy fb-os ismerkedésbe, igenis küzdjön meg érted és kérjen randit. Ha még erre sem veszi a fáradtságot mégis mit akarhatsz tőle? Ha valaki komolyan érdeklődik a másik iránt az nem éri be azzal hogy esténként csetelgetnek. Ha pedig ez nincs így akkor kár áltatni magad és sóvárogni egy olyan után aki nem is akar téged igazán! Egy igazi férfi tudja mit akar, és ha ez te vagy, akkor tudni fogja a módját annak hogyan szerezzen meg. 

Végül pedig nem árt ha tisztázunk még valamit: az, ha az exed belájkolja egy új képed nem azt jelenti hogy újra össze akar veled jönni. Ha van párod, és belájkol egy csajt sem azt jelenti, hogy meg akarja csinálni (pontosabban lehet hogy akarná, de nem fogja megtenni). Személyes példa: érdekes módon nálam olyan expasik nem lájkolnak, akiknek van barátnőjük, hanem inkább sunyi módon privát üzenetben próbálják felmelegíteni a káposztát, tehát ha a pasid nyilvánosan “lájkolgat lányokat” ott a legkevésbé sem kell tartani attól hogy emögött van hátsó szándék. 🙂 

Tehát mit javasolok a Facebookon/bármelyik online társkeresőn ismerkedőknek? Tessék, itt egy tanács: találkozzatok személyesen. Tudom, ódivatú vagyok, de próbáljátok ki. Sok sikert!